Második része. Richard Brautigan író könyvére utal, melynek címe Pisztrángfogás Amerikában. Szó sincs benne horgászatról. Egyszer belekezdtem, mert azt reméltem horgászós lesz, de nem. Viszont azóta sem száműztem a polcról...talán majd egyszer. (És akkor magyarázkodom is: annak idején pár horgászós Hemingway novella abszolúte kielégítette irodalmi-horgászigényemet.)
A történet ott kezdődik, hogy 1984 őszén Rajkai Balázs mellé ültem be az első osztályos padba a Lorántffyban, majd három évre rá Rosta Gergely osztálytársunk lett. Előbb csak osztálytársak és barátok voltunk (Balázs már első iskolás házibulin ott volt nálunk, amit névnapom alkalmából ültünk. Arra is emlékszem, hogy egy doboz gesztenyét kaptam tőle ajándékba, majd a harmadik résztvevővel Dalos Péterrel gesztenyeháborút vívtunk a szobában).
Aztán az általános után mi hárman együtt maradtunk: összekapcsolt minket a horgászat. Olyannyira, hogy Svédben arra jutottunk, hogy az elmúlt 25 évben legalább 130-szor mentünk úgy horgászni, hogy mindhárman ott voltunk. (Kétfős horgászatok sokkal többször történtek, de az itt nem ér.)
 |
| 4. c. Itt még nem sejtettük |
 |
| Boconádi teríték 2005, itt már tudtuk |
És bár amikor Gő december 31-én a Csati partján elindította a most olvasható történetet, még csak azzal példálózott, hogy 40 évesek leszünk idén, jár nekünk egy külföldi horgászat, most már világos, hogy ezzel a kiruccanással negyedszázados horgászszövetségünket is ünnepeltük. Szóval Gő Szilveszter napján állt elő az ötlettel, miszerint negyedik ikszünk alkalmából menjünk horgászni Írországba. (Tavaly voltak ott Gyuri és Frank barátaival és elég jót verettek.) Gergely nem is restelkedett az ügyintézésben, január 4-én már volt ajánlatunk Ír- és Svédországból is. Sőt másnap már az a tó is megvolt, amit végül kiválasztottunk: a Ringsjön (Gyűrű tó). A helyszín ismeretében január végére kész is volt a terv: húsvétkor, autóval, négy teljes nap svédországi horgászat. Mindössze annyi kikötésem volt, hogy 200.000 forintba férjünk bele. Ennyit tudok erre áldozni.(Volt még egy olyan terv is, hogy mivel Gecsei Roland barátom Malmőben él, én egy napot eltöltenék vele, meg hát ott lakik a legendás gördeszkás Pontus Alv, akit ráadásul ismerek is. Szóval gondoltam ha már ott vagyok megnézném magamnak azt a várost, ahol e legmagasabb az egy főre jutó skatepark négyzetméter Európában s talán a világon is. Sajnos Roli azonban a nyár végéig Ausztráliában dolgozik, úgyhogy eme tervem dugába dőlt.)
Vajon emlékezni fogunk-e arra ezen blogbejegyzés nélkül, hogy egy héttel az indulás előtt még nem volt szállásunk? Illetve, hogy szándékaink szerinti szállásadónk baszott válaszolni az emailekre vagy két héten keresztül. Mindegy, a főszervező Gő ezt az akadályt is elhárította, és a Ringsjö kempingbe lefoglalt egy kisházat. Aztán némi logisztikázás után, - leginkább kaját és piát vittünk - pártunk és kormányunk jóvoltából nagypéntek hajnalán egy A8-as Audi fedélzetén kigördültünk Galambérék garázsából. Mintegy 1300 km-es út állt előttünk.
04. 14.
Brno és Prága között irgalmatlant szoptunk - kb. 1 órát vesztettünk - nem is baleset, hanem a folyamatos ügyködések miatt. Ügyködésnek az útlezárásokkal járó útjavításokat értjük a kilencvenes évek végétől, amikor is minden nyáron legalább egyszer Prágába utaztunk, leginkább a nagy gördeszkaverseny a Mystic Cup miatt. Hát azóta sem százas a Brno-Prága autópálya és még z új prágai körgyűrű is megtréfált minket, úgy 20 perc erejéig. Utoljára a kétezres évek elején jártam errefelé - Prágából mentünk Rotterdamba - és sok a változás a cseh sztrádán kívül. a cseh-német határon már autópálya vezet át, ahogy Drezdán is, így sajnos már nem látható "Észak-Firenzéjének" belvárosa autóból.
Aztán még egy kis idő eltelt a Berlinen való áthaladáskor is, így pont lekéstük a 19 órás kompot. Ezért kellett rostokolnunk Rostockban. Illetve a Rostocktól kissé északra lévő Warnemündében, ahonnan Gedserbe (Dánia) indul a komp. Mit tesz isten, csaknem negyven éve apám és anyám ugyanezen az útvonalon mentek Koppenhágába (és amikor visszaértek a családi legenda szerint én álltam a járókában és azt mondtam első szóként: mama).
 |
| Rostockban rostokolt rostogó Rosta Gő |
Naná, hogy a komp is emlékeket idéz. A kétezres évek közepén jártam Dániában és akkor komppal mentünk át Miki barátom unokatestvéréhez néhány napra a Fehrman-szigetre. Ez a járat azonban a Fehrman-i út duplája, azaz két óra, az M/F Copenhagen fedélzetén. Gő és Balázs próbáltak aludni valamicskét, miközben én átfutottam a "szakirodalmat" a Magyar Horgászt és arra a megállapításra jutottam, hogy a hazai horgászsajtó igencsak sekélyes. Ehhez elég csak a címlapra tekinteni, amin egy pisztráng látható szákban, az orrára tekeredett damillal...
Szóval s tettel a kompról való legördülés után még majd 250 km várt még ránk a tóparti kempingig. Fel Koppenhágáig - a dán főváros előtt be az alagútba, és már dánokat a svédekkel összekötő Öresund hídon (Európa leghosszabb hídja 7875 méterrel) ki belőle. Ezt úgy oldották meg ezek a szerencsétlen elavult, ódivatú, maradi és mindenféle praktikumot nélkülöző skandinávok, hogy be se kell tenned a lábad a városba, átmész alatta és kész.
Amikor a lenyűgöző hídra felhajtottunk - 50 euró a hídpénz és ez csak egy menet! - már erősen bólogattam a mitfahrer ülésben, s hogy az út végén vezető Gergelyre át ne ragadjon irgalmatlan álmosságom, csak a jobb szememmel aludtam, a balt nyitva tartottam a látszat illetve Gő kedvéért. A hídon átérve megállít minket a svéd határőr/rendőr:
- What are you doing in Sweden?
- Fishing - szólt az autóból a kórus. Mire a rendőr széles mosollyal:
- Aaa, fishing is good!
Ennyiben maradtunk.
Aztán végre odaértünk. Éjjel kettő körül. Azt hiszem utazásaink során először nem pakoltuk ki a horgászcuccokat, maradtak a tetőcsomagtartóban, csak a ruhákat és a kajákat raktuk be a házba és egy-egy sör után nyugovóra tértünk azzal a tervvel, hogy jól kialusszuk magunkat, hogy a fáradtság miatt egy percre se kelljen megszakítani a másnap horgászatot...
 |
| Ideiglenes otthonunk frontja |
04.15.
...fél 11-ig aludtunk. És amire keltünk attól elállt a szavunk, merthogy a havas eső vízszintesen szakadt az orkán miatt.
- Hát ilyen időjárásban ki nem hajózunk azt biztos - mondtuk. De a partról való bevetéshez kétség sem férhetett. Előtte azonban becsekkoltunk a kempingbe - itt megtudtuk, hogy igencsak "unusual" ez az idő -, vettünk horgászengedélyt és elmentünk a legközelebbi település - Hörby, igen, Hörby a parancsnok - ICA nevű szupermarketjébe. (Az ICA a svéd CBA. Vagyis nyilván nem cébéá, csak mivel svéd a vállalkozás, nem hiteles Tescóhoz vagy Auchanhoz hasonlítani.)
Na ott igazán sokkot kaptam. Nem mástól, mint a különböző termékek áraitól. Krumpli 11 egység - egy korona cirka 32,5 forint. Okés, akciósan lehet itthon 100 forintért is krumplit kapni, de a Hold utcai csarnokban a minap láttam 350-ért. Na takarodó. Utánanéztem, Svédországban a minimálbér fogalma nem létezik. Viszont egy 2013-as táblázat alapján egy bolti pénztáros fizetése havi 22600 egység. Tehát egy pénztáros több, mint 2000 kiló krumplit vehet a fizetéséből. Én nem tartom magam rosszul keresőnek, de ennek a felét sem tudnám megvenni, pontosan 800 kilót. Ejnye. Okés, az alkohol drága, meg a csónakbérlés, de a krumpli és az ásványvíz nem. Sőt például a sajt sem annyira: Gő és Balázs egy Allerums nevű sajt 70 dekás kiszerelése mellett döntött igen jól, mert nagyon finom az Allerums. E sajt kilója 133 SEK, azaz 4300 forint. Eléggé elkeserítőek ezek az arányok, pláne hogy albérlet és metrójegy árakat is összevetettem... Ja igen és majd elfelejtettem. A napijegy ára is fejbe vágott, ugyanis az 50 SEK, azaz 1625 HUF. A jó Csatira egy napijegy 3100 HUF. No comment.
 |
| Első napi körülmények |
A kempingbe visszaérve már magunkhoz vettük a csúzlikat, hogy egy jó kajálást követően kezdhessük is a horgászatot. Minden holmit magunkra vettünk, mint egy valóságos téli peca alkalmával és elindultunk csapakodni. A kemping területén átfolyik és a Ringsjönbe torkollik egy patak, ennek a partjáról dobtunk először. Menetrend szerint szereltünk: Galambér elkezdte szórni a plasztikot, míg mi Gergővel úgy gondoltuk úszós készség lesz az ideális gilisztával csalizva, hátha be tudunk cserkészni pár szép sügeret, azonban egy pár akadón kívül semmi. Gő annyira értelmetlennek látta a tevékenységet, hogy egy beszakadás után vissza sem szerelkezett, inkább bebújt az ágyba. Bezzeg Galambér meg én!
 |
| Galambér, pisztráng, hó |
Balázs megrögzött pergetőként kisvártatva észrevette, hogy a befolyónál rabol valami. Nem kellett sok, át is cuccoltunk és mivel Balázs nemsokára szép barna pisztrángot wobblerezett, kértem tőle én is egy jerkes botot és egy általa ígéretesnek vélt wobblert. Nagyon sokat nem kellett dobálnom ahhoz, hogy két szüzességemet vesszem el egyszerre: sosem fogtam még halat wobblerrel és ez volt az első barna pisztrángom is! (A barna pisztráng tulajdonképpen sebes pisztráng. Az északon élő sebesekről hiányzik a piros pötty és bár ugyanaz az alfaj zöldesbarna színük van.) Icipici ugyan, de mégiscsak pisztráng, mégiscsak wobblerrel!
 |
| Kis pisztráng is pisztráng! |
Nem hagyhattam aludni Gőt! Ha már én is pergetve fogok, Gő nem alhat!( Ilyen másodszor fordult elő a 25 év alatt, egyszer még Boconádon keltettem fel, olyan kapás volt hajnalban.) Csodálkozott is a jó Rostutyi: mi van itt? Máté perget, Galambér meg fenekezik? Igen, eléggé megborult a világ a tavaszi télben.
 |
| A pisztráng baszkul amuarrain, azaz horoghal |
Irgalmatlan pisztrángfogásba kezdtünk! A másodikat - egy szép példányt - is Galambér cájgjával fogtam, ugyanazzal a csalival. Mire felocsúdhattam volna Gő már egy kőhöz is verte szegény párát ezzel a szöveggel: ezt ma este megesszük! Az volt igen érdekes a pisztrángok kifogásában, hogy akasztás után nagyon furcsán jöttek. Bevágáskor magasra kiugrottak, ahogyan azt a csukákról híresztelik, majd egyenesen felénk vették az irányt, ilyenkor nem igazán érezni a halat, hiszen a damil nem feszül. Többször azt hittük már lefordult a horogról a zsákmány, majd kisvártatva ismét húzott.
Így pergettük végig a késő délutánt a torkolatban ívó kishalakra vadászó pisztrángok után. Balázzsal annyira belemelegedtünk a pisztrángozásba, hogy szinte észre sem vettük amikor Gő befejezte az akciót és elindult lefilézni a halakat és az előkészületek közben, már majdnem sötétben Balázs bedobott még egy pisztrángot. Kell-e mondjam milyet zabáltunk?! Gergő nagyszerű ötlete volt, hogy elevenítsük fel a tavaly a csatin elkészített cevichét. Ehhez ugyan nem volt lila hagymánk, sem korianderünk, sem csilink, de egy szál újhagyma és egy fél citrom leve negyed óra alatt éppen eléggé megfőzte az apróra vágott halat és nagyon passzolt a remek Wasa nevű kétszersültre. A nagy szeleteket meg egyszerűen megsütöttük vajjal egy jénaiban. Nagyon meglepett minket a pisztrángok hússzíne. Majdnem narancssárga az itthoni halványakkal ellentétben és sokkal olajosabb, zsírosabb. Majdnem lazac. És fenségesen finom!
 |
| Ceviche és vajjal sült pisztráng |
04.16.
Másnap reggelre olyat változott az időjárás amilyent az óceánparton szokott: szélcsendre és verőfényes napsütésre ébredtünk. Egyértelmű volt, hogy kihajózunk. Bőséges reggeli - tulajdonképpen ez volt az kemping egyetlen szolgáltatása amit igénybe vettünk - és szendvicskészítés követően merítettem egyet a nyugodt vízben kiválóan látható kishalakból, hogy legyen mit úsztatni a csónakból és vízre szálltunk. Helyismeret hiányában arra indultunk ahol csukát sejtettünk: a part melletti nádasokat kezdtük vallatni. Míg a többiek szórták a plasztikot én kishalat úsztattam vagy egyszerűen csak napoztam a csónak orrában.
 |
| Kép a csónakban |
 |
| Kép a csónakból |
Ha sütött a nap a szélcsendes öblökben kifejezetten kellemes volt az idő, viszont ha felhők jöttek és kikerültünk a szélárnyékból rendesen fáztunk. Ennek ellenére mindhárman megpirrantunk a napon. De sajna hiába próbálkoztunk, hiába mentünk egyik ígéretesnek tűnő helytől a másikig, erőfeszítéseinket nem koronázta siker, csak látott halig jutottunk. Viszont legalább jól beebédeltünk a vízen, úgyhogy a visszatérés után nem kellet időt tölteni a kajálással, egyből mehettünk a befolyóhoz. A kora estét megint pisztrángozással töltöttük. Minden módszert bevetettünk: úszózás, fenekezés kishallal, pergetés. Volt kapás rendesen, de csak úszóra és műcsalira. Gő egy idő után - ők már mindketten fogtak - azt mondja:
- Milyen érdekes, hogy fenekezőre nincs kapás...
- Még! - feleltem hangsúlyosan. És alig hogy ezt kimondtam máris vadul emelkedett a kapásjelzőm. Bevágás után szép magashátú pisztrángot fogtam, filére érettet. Meg is lett az utazás egyik jellemző szava, a hangsúlyos: MÉG.
 |
| Magashátú. MÉG. |
Halpucolás szempontjából úgy éreztem rajtam a sor és mivel magammal vittem a Mustad filézőkést amit szülinapomra kaptam a srácoktól meg is kértem Gergőt, hogy mutassa meg ismét azt a módszert amivel szép filéket lehet vágni. (Próbálkoztam már, de mivel nem volt jó késem csak szétszabdaltam a halakat.)
A jókora adag cevichét ezúttal cassoulet, azaz francia sólet követte amit Gő hozott a Bordeaux-i specialitások boltjából. Telezabálva már egyáltalán nem volt kedvünk átmenni a főépületbe szaunázni, ez talán megbocsátható. Főleg másnapi teljesítményünket nézve!
04.17.
A fényképek tanúsága szerint Balázs már 7:58-kor elkezdte vallatni a torkolatot, vagyis eléggé bekezdtünk. Az előző napi látott csuka helyére mentünk először s nagy meglepetésünkre Gergő és a nap első kapása egy pisztráng volt, ami minden bizonnyal területvédési szándékkal csapott oda a hozzá képest jókora csuka-wobblernek. Sőt egy fertály órán belül egy szelesebb részen Gő egy csét is kiemelt.
Tessék csak figyelni a csuka testén lévő sebeket! Mekkora lény fognyomai azok!
 |
| Gő és sebes csukája |
A következő napszakban szelesebb vizekre hajóztunk minthogy Gő tavaly hallotta Írországban : No wind, no pike! azaz ha nincs szél, nincs csuka. És Galambér igazolta is a tézist, a szeles öblökben kétszer is eredményes volt. Balázs így tulajdonképpen visszatért, hiszen amikor általánosba jártunk a szülei dolgoztak többek között Svédországban így Galambér ha jól emlékszem két nyarat is horgászott (csukázott) már a svédeknél
Viszont nemsokára iszonyat idő kerekedett, számunkra legalábbis. Befelhősödött és igen erős szél fújt. Mivel elég messze keveredtünk a kempingtől úgy döntöttünk elindulunk haza, hogy még pisztrángozhassunk egy jót. Visszafelé pont pofába kaptuk a szelet, amely fél méternél magasabb hullámokat korbácsolt. Ahogy téptünk a nyílt vízen, minden második hullám becsapott a csónakba. Főleg az orránál, ahol én ültem. Egy ideig nem nagy volt baj, de kb. az út felénél a padról elkezdtem átázni, méghozzá alulról. Nem voltunk ilyesmire felkészülve s én életem egyik legkeményebb negyedóráját éltem át. Széjjel fagytam a jéghideg víztől és széltől.
Az alsógatyám is átázott, de mit volt mit tenni aznap még nem fogtam halat, gyorsan tennem kellett valamit, azaz átöltözés után vacogva ugyan, de kimentem a befolyóhoz. Ahol a vízen abbahagytuk, ott folytattuk a partról. A kemping szélvédett öbölben van, úgyhogy egy kis tornával sörivó-állapotra melegítettem magam a délutáni napon. Hamar kipergettem - ezúttal Gergő cájgjával - egy pisztrángot bár kabátba akadt neki. Ahogy vezetem, Gő jön a szákkal de a pisztráng ahogy meglátja a hálót kitör. Aztán megint, aztán megint. Na, mondom magamban, majd ha nekem kell szákolni, óvatosan tartom a vízben a szákot had húzza bele az elejtő. És nemsokára amikor Gőnek én szákolok, maradok hidegvérrel aztán jön a pisztráng, össze-vissza, beúszik alám, onnan szinte kirepül. Fú de szívatós volt.
Hanem ezek a csukák a szákban olyat verettek, hogy igazi művészet volt kibogozni őket, horogból, hálóból. Sajna a kisebb példány odalett a szabadítás közben így a csolnak aljára került Gő pisztrángja mellé.
 |
| A mi svédünk egy svéd példánnyal |
Viszont nemsokára iszonyat idő kerekedett, számunkra legalábbis. Befelhősödött és igen erős szél fújt. Mivel elég messze keveredtünk a kempingtől úgy döntöttünk elindulunk haza, hogy még pisztrángozhassunk egy jót. Visszafelé pont pofába kaptuk a szelet, amely fél méternél magasabb hullámokat korbácsolt. Ahogy téptünk a nyílt vízen, minden második hullám becsapott a csónakba. Főleg az orránál, ahol én ültem. Egy ideig nem nagy volt baj, de kb. az út felénél a padról elkezdtem átázni, méghozzá alulról. Nem voltunk ilyesmire felkészülve s én életem egyik legkeményebb negyedóráját éltem át. Széjjel fagytam a jéghideg víztől és széltől.
 |
| Haragos a Ringsjön |
Az alsógatyám is átázott, de mit volt mit tenni aznap még nem fogtam halat, gyorsan tennem kellett valamit, azaz átöltözés után vacogva ugyan, de kimentem a befolyóhoz. Ahol a vízen abbahagytuk, ott folytattuk a partról. A kemping szélvédett öbölben van, úgyhogy egy kis tornával sörivó-állapotra melegítettem magam a délutáni napon. Hamar kipergettem - ezúttal Gergő cájgjával - egy pisztrángot bár kabátba akadt neki. Ahogy vezetem, Gő jön a szákkal de a pisztráng ahogy meglátja a hálót kitör. Aztán megint, aztán megint. Na, mondom magamban, majd ha nekem kell szákolni, óvatosan tartom a vízben a szákot had húzza bele az elejtő. És nemsokára amikor Gőnek én szákolok, maradok hidegvérrel aztán jön a pisztráng, össze-vissza, beúszik alám, onnan szinte kirepül. Fú de szívatós volt.
 |
| Gergő úszóval |
Amikor Balázs megfogta a napi utolsót és én jöttem a szákkal, rám is mordult:
- Azt vidd innen!
Azonban a szákos balekolás és az utolsó pisztráng között még történt valami. Mégpedig az, hogy az egyik óvatos fenék-kapást sikerült megakasztanom és frankón fárasztanom is kellett a pisztrángkirályt. Egy 45, azaz negyvenöt centist pisztrángkirályt! Nagyon örültem, pláne az egész napi böjtölés, ázás-fázás után. Amikor készítettük a képet Gő az mondta:
- Ez már egy lazac!
 |
| 45 centiméter |
Ez, az ötödik pisztrángom volt a legnagyobb. És oly hihetetlennek tűnt, hogy a "betlikerülő" hal, az a hal, amit akkor is fogunk, ha mást nem az a barna pisztráng. Nem sikerült a horgászat, akkor menjünk pisztrángozni, azt úgy is fogunk.
Halpucolásban Balázs volt a soros. És megint érintetlenül hagytuk az otthonról hozott kaját: három pisztrángot dolgoztunk fel. A királyt és Gő délelőttijét lefiléztük és vajjal kikent, majd feketeerdei sonkával bélelt tepsiben sütöttük meg. Hozzá sóban sült cékla és párolt krumpli. Előtte természetesen ceviche. Nézzétek azokat a filéket! Tényleg lazacszínű és lazacállagú. És hogy a cékla mennyire passzol a halhoz, nem gondoltam volna.
 |
| Pisztráng tepsiben |
 |
| Pisztráng tányéron |
04.18.
Utolsó napra a tó távolabbi részeit terveztük felfedezni. Már kora reggeltől elég szeles volt az idő, úgyhogy az előző napi elázásból okulva felszerelkeztem amennyire lehet. Vagyis az esőköpenyem úgy magamra húztam, hogy sehol se lógjak ki belőle. Kellett is ahogy átverettünk a tavon. Mire helyet választottunk migrénes fejfájásom támadt. Mivel gyógyszer nem volt nálunk és mivel vizet nem akartam inni, mert a csónakból való ürítés nem éppen a legkellemesebb négy rétegből kihámozva, pláne nem nagy szélben, fejfájásom szinte elviselhetetlenné gerjedt. Az öbölben, amit kinéztünk tombolt a szél és hóviharok kerekedtek tízpercenként.
 |
| Hóvihar és napsütés egyszerre |
A kapás sem volt jó - egyedül Balázsnak volt élménye egy nagy és ravasz süllő képében, aki kikövette a wobblerét, rá is fogott, de csak igen finoman - ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk, bevásárolunk a hazaútra, kicsekkolunk és pisztrángozunk még egyet búcsúzóul.
A bodegában gyorsan bevettem egy folyékony algopirint, és ledőltem olyan negyed órára, amíg a többiek összeszedték magukat. Kicsekkoltunk - itt jött az első mellbevágó ár csónakbérlés: majd 90 ezer.
Majd ahogy jöttünk, úgy mentünk az ICA-ba, én ámuldoztam és szörnyülködtem az árakon és a szuvenír sajtok és csokik, valamint a másnap elemózsia mellett azért vettünk egy koriandert, mert számítottunk arra, hogy az esti kapáskor meglesz a betlikerülő pisztráng, legalább egy cevichére való.
Jól okoskodtunk, bár majdnem ráfáztunk. A pisztrángok aznap nem voltak valami aktívak. Illetve amikor kaptak, csak óvatosan húzkodták a feltűzött kishalakat, műcsalira talán kapás sem volt. Aztán végül emelkedett a kapásjelzőm és fogtam egy átlagos pisztrángot. Ez volt a nap egyetlen és négynapos, felejthetetlen horgászatunk utolsó hala. Igazi, korianderes ceviche lett belőle, főételnek pedig egy tonhalas-paradicsomos spagetti. Konzervekből.
Viszonylag korán lefeküdtünk, másnap 10.45-re legkésőbb Gedserben kellett lennünk kompindulásra.
04.19.
Úgy meghúztam volna még egyszer a befolyót!
Visszafelé láthattuk világosban azt, amit jöttünkkor sötétben kihagytunk. Irigylésre méltóan tisztán és rendben tartott földek és szélmalom erőművek mellett vezetett az út. Meg is jegyeztük milyen elmaradottak ezek a skandinávok szelet használnak, biztosan nem ismerik az atomot. Bezzeg nálunk épül Paks 2 és nagy terhek a fenntartható energiatermelésen. Példát vehetnének rólunk!
Lund és Malmö után fel az Öresundra - nahát a híd két oldalán szélmalmok ameddig a szem ellát - majd be az alagútba, hogy tökéletesen alákerüljük Koppenhágát. Ahogy délnek vettük az irányt, szinte kilométerről kilométerre színesedett a vidék. És ez a vidéki Dánia! Mintha minden Legóból lett volna megépítve. Emlékszem az első Legóimra, azok frankón így néztek ki. A házak, az ajtók, az ablakok. A végtelen egyszerűség és funkcionalitás, mindenféle veretés nélkül. Sehol egy feltűnő verda, se a svédeknél se a dánoknál. Dánia legdélebbi részén belepisiltünk az Északi-tengerbe és a Balti-tengerbe egyszerre, majd Gergő elkezdte felolvasni az Estonia komp katasztrófájának vonatkozó Wikipédia szócikkét. A sztori ki is tartott Warnemündéig, no persze csak úgy hogy miközben Gő megpróbált aludni, Balázs meg én vásároltunk ezt azt a fedélzeten található duty freeben. A következő wikipédiázás Drezda környékén kezdődött elsősorban a bombázás és Az ötös számú vágóhíd kapcsán egészen a választófejedelmekig és Elő-Pomerániáig jutottuk. Közben az úton már elhagytuk Prágát és gyötrődtünk Brno felé. A sztráda mindkét oldalán állt a hó. Aztán itthon szélvész és özönvíz.
Mire hazaértünk elállt...
Sok tanulsággal szolgált eme hat nap.
Hosszú útra vigyél magaddal hangoskönyvet!
Csak visszafelé, Budaörs magasságába jutott eszünkbe, hogy még sosem utaztunk ennyit együtt, még sosem voltunk ennyi ideig összezárva: csaknem 3000 km egy autóban, négy nap egy csónakban és egy 20 négyzetméteres házban. Mindenféle probléma nélkül. Jó, mondhatnók, hogy több, mint 30 éves ismeritek egymást, de hát rigolyás vénemberek vagyunk, mégsem volt konflikt.
Aztán ott a víz. Ahhoz képest, hogy ismeretlen terepre mentünk kalauz nélkül és ennyi halat fogtunk, mindenképp elégséges. Nyilván, ha jobban felkészülünk, vagy informálódunk egy kollégánál, jobb lehetett volna a fogás, de így sem volt rossz.
Sajna az nem elég Svédországban, ha az ember mindenféle itthon viselt horgászruházatot magával visz, pláne a vízen. Oda elég speciálisan föl kell öltözni.
Gő jóslata bevált, ő azt mondta, ne vigyünk sok kaját, majd esszük amit fogunk. Tökéletesen osztottuk be a fogást, minden napra jutott zsákmány, úgy is, hogy a halak felét visszaengedtük.
Jómagam 6 darab pisztránggal végeztem a horgászatot 2-1-2-1 napi elosztásban.
Gilisztával, csontival még csak kapásunk sem volt a négy nap alatt, minden kishallal és wobblerrel fogtunk.
Majd egy teljes hét alig tűnt többnek, mint egy hétvége.
Bármikor, bárhova utaznék a két gyíkkal, csak anyagilag kell összeszedjem magam.
Így megy ez...
Visszafelé láthattuk világosban azt, amit jöttünkkor sötétben kihagytunk. Irigylésre méltóan tisztán és rendben tartott földek és szélmalom erőművek mellett vezetett az út. Meg is jegyeztük milyen elmaradottak ezek a skandinávok szelet használnak, biztosan nem ismerik az atomot. Bezzeg nálunk épül Paks 2 és nagy terhek a fenntartható energiatermelésen. Példát vehetnének rólunk!
 |
| Az Öresundon |
Lund és Malmö után fel az Öresundra - nahát a híd két oldalán szélmalmok ameddig a szem ellát - majd be az alagútba, hogy tökéletesen alákerüljük Koppenhágát. Ahogy délnek vettük az irányt, szinte kilométerről kilométerre színesedett a vidék. És ez a vidéki Dánia! Mintha minden Legóból lett volna megépítve. Emlékszem az első Legóimra, azok frankón így néztek ki. A házak, az ajtók, az ablakok. A végtelen egyszerűség és funkcionalitás, mindenféle veretés nélkül. Sehol egy feltűnő verda, se a svédeknél se a dánoknál. Dánia legdélebbi részén belepisiltünk az Északi-tengerbe és a Balti-tengerbe egyszerre, majd Gergő elkezdte felolvasni az Estonia komp katasztrófájának vonatkozó Wikipédia szócikkét. A sztori ki is tartott Warnemündéig, no persze csak úgy hogy miközben Gő megpróbált aludni, Balázs meg én vásároltunk ezt azt a fedélzeten található duty freeben. A következő wikipédiázás Drezda környékén kezdődött elsősorban a bombázás és Az ötös számú vágóhíd kapcsán egészen a választófejedelmekig és Elő-Pomerániáig jutottuk. Közben az úton már elhagytuk Prágát és gyötrődtünk Brno felé. A sztráda mindkét oldalán állt a hó. Aztán itthon szélvész és özönvíz.
Mire hazaértünk elállt...
Sok tanulsággal szolgált eme hat nap.
Hosszú útra vigyél magaddal hangoskönyvet!
Csak visszafelé, Budaörs magasságába jutott eszünkbe, hogy még sosem utaztunk ennyit együtt, még sosem voltunk ennyi ideig összezárva: csaknem 3000 km egy autóban, négy nap egy csónakban és egy 20 négyzetméteres házban. Mindenféle probléma nélkül. Jó, mondhatnók, hogy több, mint 30 éves ismeritek egymást, de hát rigolyás vénemberek vagyunk, mégsem volt konflikt.
Aztán ott a víz. Ahhoz képest, hogy ismeretlen terepre mentünk kalauz nélkül és ennyi halat fogtunk, mindenképp elégséges. Nyilván, ha jobban felkészülünk, vagy informálódunk egy kollégánál, jobb lehetett volna a fogás, de így sem volt rossz.
Sajna az nem elég Svédországban, ha az ember mindenféle itthon viselt horgászruházatot magával visz, pláne a vízen. Oda elég speciálisan föl kell öltözni.
Gő jóslata bevált, ő azt mondta, ne vigyünk sok kaját, majd esszük amit fogunk. Tökéletesen osztottuk be a fogást, minden napra jutott zsákmány, úgy is, hogy a halak felét visszaengedtük.
Jómagam 6 darab pisztránggal végeztem a horgászatot 2-1-2-1 napi elosztásban.
Gilisztával, csontival még csak kapásunk sem volt a négy nap alatt, minden kishallal és wobblerrel fogtunk.
Majd egy teljes hét alig tűnt többnek, mint egy hétvége.
Bármikor, bárhova utaznék a két gyíkkal, csak anyagilag kell összeszedjem magam.
Így megy ez...
