Miután szeptemberben gyerekpecát tartottunk - lásd előző bejegyzés - egyértelmű volt számomra, hogy a következő kiruccanásra viszem az öcsémet. Szárnypróbálgatás után a mélyvízbe került. Gergő nagyszerű terve szerint először a Csatira mentünk, hogy sügéreket, csukát és kishalakat fogjunk, és még aznap este át Csongrádra, ahol süllőzni terveztünk.
Fél hetes, sötétben indulás, hogy nyolckor már bevethessünk. És csak apám telefonjai: "na, horgásztok már?", "na fogtatok már halat", "na Márton élvezi?" szakítottak meg a csalétkek felkínálásában.
Gő és Galambér is elkezdték szórni a plasztikot, az igen alacsony és nagyon tiszta vízben.
A sügérek kérem azok jöttek szépen. Ennek igencsak örültünk, ugyanis ebédre ceviché-t terveztünk. (A ceviche dél-amerikai étel. A friss halfilére citruslét locsolnak, állni hagyják, ízesítik és befalják.) Egy óra magasságában nekiálltam kilenc szép sügi lefilézésének. Citrom és lime levet locsoltam rájuk, lilahagymát karikáztam és megsóztam. Sajna a koriander zöld és chili lemaradt. (A ceviche-ről bővebben itt és itt.)
Húsz percet álltak a haldarabok a löttyben, aztán nachosszal megettük. (Márton asszem másfél falatot gyűrt le. Kilenc és félévesen asszem én sem lelkesedtem volna a citromos nyers halért...)
Nagyon jó dolog a ceviche. Így is meggyőzött, hátha még legközelebb nyugodt, konyhai körülmények között tudom csinálni, rendesen felkészülve minden hozzávalóval!
 |
| Máté kifogta, Márton visszaengedte |
A délután csendesebben telt - bár fenéken fogtam egy majdnem méretes csukát - Márton pedig események híján a folyami rákok űzésével foglalatoskodott. A Csatiban rengeteg rák van - itt a védelemnek semmi értelme látszólag - és szépen odagyűltek ahova a kishalaknak beetettünk. Márton vágott egy alkalmas pálcát magának, rákötöttünk egy damilt, pici ólmot és horgot a végére. Döglött csalihallal Márton remekül aprította a rákokat, de volt olyan is, hogy sikerült kiemelnie a kishalazó hálót, amiben két rák is tanyázott.
Volt ott minden. A rákok a Pista nevet kapták, a legnagyobb természetesen Orbán Pista volt, de Márton a parttól úgy fél méterre egész Pista-falvát, kolóniát látott annak minden nehézségével, például a migráns kishalakkal és a kényszer-betelepítési kvóta elleni népszavazással.
Mindeközben Gő és Balázs megfogták a másnapra való kishal adagot: jóképű vörösszárnyúak, mini-dévérek és sencik adták a csalihalak zömét.
 |
| Pisták a Pista utca 45-ben |
 |
| Márton Csati-i sügérrel |
Sötétedés körül indultunk át Csongrádra. Ott sem hagytuk alább a minőségi kaják elkészítését és bekebelezését. Tejszínes vargánya-őzláb levest készítettem, amit kivájt zsemléből kanalaztunk. Sajnos Márton erről lemaradt, mert ugyan nem kellett sokat várni a levesre, de ő az egész napos rákászás és sügerezés közben érthető módon teljesen kimerült.
Paradicsomos-fokhagymás - és jó parmezános - tésztával nyomtuk le a leves erdőízét és nyugovóra tértünk, hogy az átállított óra szerint kelhessünk jó korán.
 |
| Galambér pazar fotója a gombalevesről. Hmmm... |
Így is lett, bár már fent volt a nap mire elindultunk. Szél van. Azanyád!
Kitelepültünk a tuti süllőző helyre, ahol akkor is lehet fogni, amikor máshol nem. Visszagondolva a történtekre baljós előjelként is vehettük volna azt, hogy a tuti helyen Márton fogta az első és mint kiderült egyetlen halat - saját maga harmadik sügerét.
Azt annyi. Átmentünk a kis erdőhöz. Hiába. A nap első és utolsó hala - vagyis az első és a második - között, mintegy nyolc óra telt el. Márton és én is elcsesztünk egy-egy kapást a kövezésen és a hétvége utolsó halát Gergő fogta, mit tesz isten, egy sügért.
Pont. Vége. A szél, a hideg, a kapástalanság olyannyira kedvemet vette, hogy előbb fejeztem be a horgászatot, mint a kistesóm. (Visszagondolva már szégyenlem magam, hogy ilyen példát mutattam neki...)
 |
| Márton tiszai sügérrel |
Hogy azért minden jó, ha vége jó legyen, a háznál elképesztő türelemmel és precizitással megnyúztam Márton mindhárom sügérjét. Galambér meg is jegyezte, hogy milyen szépen dolgoztam.
A hazaúton bosszankodva elemeztük ki a helyzetet. Már a Csatin is minden halat búvóhely, akadó közeléből szedtük ki. Ami csukát láttunk mind a partközelben volt. A Tiszán megélt néhány kapás után egyből akadt minden horgunk. Vagyis a hideg betörés miatt a halak behúzódtak a fedezékükbe és nem igazán akartak kimozdulni onnan. Soha többé nem horgászunk ilyen időjárásban! Fölösleges.
A történet végére azt tett pontot, hogy Márton anyukája megsütötte a halakat. Nagyon ízlett nekik és Márton büszke volt, hogy az ő fogása tányérra került.
Következő felvonás november 20. Omszk. Márton jössz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése