Athletic és baszk bűvölet

Az utóbbi heteket, napokat sűrűn átszövik az Athletic és a baszkság. A csapat menetben van, volt Korrika Budapesten és most, hogy kiderült Barcelonában lesz a kupadöntő megy az agyalás, hiszen Mariann felajánlotta, hogy tudok(unk) nála aludni és Egoiztékkal is levelezek, hogy ők mikor és hogyan mennek.

A Hangya célra tart!

Kezdjük ott, hogy az Athletic ismét bejutott a spanyol kupa döntőjébe, méghozzá nem is akármilyen produkcióval, hiszen 3-at vágott az Espanyolnak idegenben. ’98 óta nem győztük le őket Barcelonában! Emellett öt nyertes meccses szériát is felállított a társaság, ami legutóbbi bajnoki érem óta – szintén ’98 – nem adatott meg.
Ezzel egy időben kb. interjút készített velünk a Kulturtapas, amiben elmondhattuk miért és mennyire szívünk csücske az Athletic. Kattints ide az írásért!  Ezt megfejelve egyszer csak jön Marianntól egy email: Van-e már hivatalos penánk, mert készül a szurkolócsoportokról egy könyv és az utolsó pillanatban „beintéz” minket, ha írok gyorsan valamit. Naná, hogy megszületett az írás, és pár kép kísértében küldtem is. Mariann lefordította majd tovább is küldte. (Nemsoká kiteszem a magyar verziót!)
Közben kapok egy levelet Páncsics Dusántól – Páncsics doktor fia – hogy ő is Athletic-szurkoló, mennyire bejön neki a mi elfogultságunk, és hogy mikor megyünk megint Bilbaóba, ő is csatlakozna, de bármi infó jó neki, mert mindenképp megy Baszkföldre. Aupa Dusán!

A Korrika menő. Budapesten is! Fotó: Gecsei Dina

A múlt héten meg Korrika, a két Tamás, Athletic és Astarloza valamint Gecsei Dina magyar txurri-urdin társaságában. Ezt a futást a baszk nyelvért szervezik kétévente, szerte a világon. Magyarországon – Budapesten és Szegeden – másodszor volt ilyen. Illetve a tíznapos rendezvény rövidített változata. Először is futottunk egy kicsit, sajnos kevesen, de annál lelkesebben. (Személy szerint igen örülök neki, és nagy becsben tartom a Korrika futómellényt, amit kaptunk.) A filmnézést a meló miatt ki kellett hagynom, viszont este visszajöttem a városba, nevezetesen a Bontxóba. (A bárt egy korábbi baszkulás beszámolójában már megemlítettem. A bejegyzés olvasható a Bontxo honlapján.) Irgalmatlanul kíváncsi voltam a pintxo-pote, azaz falat-pohár ajánlatra…

Gyermeki örömmel válogatok. Fotó: Gecsei Dina

Nem hiába. A Bontxo pultján ott sorakoztak a kis katonák, rendkívül ízlésesen, fogpiszkáló helyett kis kardocskákkal átszúrva, a bagetthez rögzítve. Többek között volt mini hamburger, libamájhabos, féldecis gazpacho, krumplis-tortillás chorizóval, idiazabal sajtos-birsalmasajtos. És három lieblingem: vaslaponsült parprika tetején fürj tükörtojással, tapenádal megkent tetején grillezett garnélával és nem utolsó sorban a következő költemény: vaslapon megkapatott paradicsomszelet, rajta egy darabka vörös tonhal steak, tetejében a pácolt szardella, a bouquerones. Nyilván leragadtam a pultnál, vettem egy kört – a tonhalassal kezdtem – majd még egyet. Szerencsére Kulturtapas Péter az este felénél lefoldotta a pintxo-pote kötelezőséget és felbontotta az árat is: 390-ért pohár sör/deci bor vagy pintxo.

A tonhalsteakes csoda Fotó: Bontxo facebook

Még jobban rámentem ez előbbiekre, de csak a kedvenceket ettem, egyszerűen nem akartam agyonvágni az ízeket. Közben tök jót beszélgettem Bontxo Jauna-val, Gáborral, szóba került a Keler sör is, de legnagyobb bánatomra a Kelert egyáltalán nem exportálják, még Spanyolországon belül sem kapható, leginkább csak Baszkföldön. (Legközelebb üres hátizsákkal kell menjek.) Péter és Oxel (aki kb. maga a szegedi baszk lektorátus) felolvasták a Korrika-fáklya rúdjának belsejében elrejtett hagyományos üzenetet, majd ennyivel nekem véget is ért az este, mivel minden ízre emlékezni akartam.
A Korrika fő vívmánya számomra csak eztán következett, mint kiderült Astarloza Tamás este beszélgetett Oxellel, aki hétfőnként baszk nyelvet tanít az ELTÉ-n. Károly és Péter kollégáimmal egyeztetve, az ő szíves engedelmükkel el is mentem első órámra. Csak ketten voltunk Oxelen kívül, és pár percig hezitáltam is, hogy maradjak-e, mert már 4-5 órája megy a tanfolyam, de végül maradtam. És nem bántam meg.
Csodálatos, ahogy értelmet nyernek dalszövegek, az Athletic-himnusz, egyes rigmusok, kifejezések szóösszetételek. Nagyon élveztem, járni fogok…
És akkor tegnap kiderült, hogy május 30-án, Barcelonában lesz a kupadöntő. Na ez meg azért érdekes, mert Mariann még a penás-könyvvel való levelezésünkkor írta, hogyha Barcelonában lesz a döntő, amire ugyan minimális az esély, tudunk nála aludni. És baszki a női megérzés, ott lesz a finálé. Úgyhogy most azon vacillálok, menjek-e Barcelonába, majd esetleges győzelem esetén Bilbaóba. Vagy menjek egyenesen Bilbaóba, vagy nézzem az itthoniakkal a meccset…

Ha lennék közösségi oldalon, ez lenne az új profilképem. Fotó: Gecsei Dina

ui.: Bontxo: beszélgetésünkkor azt mondtad, a magyarok nem dobálják le a fogpiszkálókat. Én a Korrika estéjén rituálisan ledobáltam az összegyűrt szalvétákkal együtt. Remélem jól tettem! 
Dinának meg nagy pacsi a fotókért!   

Bringás-sörös pörkölt

Főztem egy olyat, aminek több apropója is van. Nem túl aktuálisak ugyan, de mégiscsak apropók. A leg mindennapibb, hogy szeretem a sört és a marhahúst, így a kettő ötvözésével készült pörkölt csak jó lehet. (Persze azért el lehet cseszni a receptet, néhány mozdulatnál nem árt odafigyelni…)

Régóta a könyvjelzők között figyel ez a recept, nagyjából megjelenésével egy időben, a Tour alatt, azaz tavaly nyáron becsillagoztam. Innen az egyik ok, szeretem nézni a bringás körversenyeket, álmom, az egyiken végigmenni a mezőnyt követve. (Még akkor is, ha az Athletic mintáját követő baszk Euskaltel csapat már megszűnt.) Elképesztő, varázslatos, ritkán látott tájakon vezet mindhárom nagy, a Tour, a Vuleta és a Giro is.

A másik ok, amiért megfőztem, hogy amikor baszk barátaink Budapesten jártak, Astarloza Tamás szurker-kolléga igencsak levizsgáztatta srácokat körversenyekből és a szép emlékű Euskatel-csapatból. Annyira jól sikerült Tamás spontán kérdéssora, hogy Egoitz és Mikel teljesen kész voltak tőle, ahogy Tamás is a tudásuktól: Baszki, ezek mindent tudnak! – mondta. Egoitz hasonlóan szólt hozzám: Hombre, ez honnan tud ennyi mindent!? (Innentől és ezért lett a baszkok ide-útjának egy szlogenje: Who is the rider...? Mivel Tamás legtöbbször így kérdezett.)

E három összetevő elég volt ahhoz, hogy egy programhiányos este – azaz mit programhiányos, a főzés az egyik legjobb program! – nekilássak, lépéről lépésre, követve Égigérő utasításait.

A sör. Mivel flamand receptről van szó - és miért ne hinnék Paszulynak - az egyik legismertebb belga ale-t, a Duvel használtam, ami több mint 8 alkoholszázalékával szinte rózsaszínre szívta a marhát.  

Naszóval. Nagyjából mindent a recept szerint csináltam, pár kiegészítéssel. Jénaiban főztem, mert az egyetlen olyan edény otthon, aminek nem műanyag vagy fa a nyele. Mivel nagyon tartja a hőt, már a hús, majd a szalonna pirítása közben elkezdtem kapargatni az „értékes pörzsanyagot”, nehogy odaégjen. A kikapart cuccot félretettem a húsra. A csombort kihagytam, az oregánót szárítottal helyettesítettem. A petrezselyem-rozmaring csokrot sütőbetétel előtt kivettem a löttyből. Egy közepes paradicsomot és két evőkanál paradicsompürét tettem bele. A sütőt cirka 160-170 fokra tekertem, így is kellett neki vagy másfél óra mire minden megpuhult. A recept szerint 2 deci sörben ázott a dög, a maradék Duvelt – 1,33 dl – már a sütőben öntöttem hozzá a folyadék utánpótlása végett. 

Köretnek hosszú cikkekre vágtam pár nagyobb krumplit, tepsire és olívaolajozott sütőpapírra tettem, sót, borsot, pár levél rozmaringot kapott, majd kb. egy órát a 190-200 fokos sütőben. (Közben azért megforgattam őket, hogy mindhárom oldaluk színt kapjon.)

A tányérba szedett krumplikat megtörtem és rámertem, a kissé kesernyés löttyöt. Hogy szerény maradjak: felvesszük a menüsorba!

Aupa Mikel! Aupa Astarloza! Aupa Égigérő!

ui.: Bocs a fényképért, az én gépemet hazavágta egy Ikeás elem. Ezért az Atlantisz új és még nem igazán tesztelt gépével fotóztam. A képi ábrázoláson látható köret hagymás törtkrumpli a Belvárosi Disznótoros nevű gasztronómiai műintézményből. Ja, igen és a petrezselyem is hiányzik a tetejéről...