Nem is tudom, hogy került elém a Kolbice. Lehet, hogy a
neten láttam, de lehet, hogy szórólapon. Sültkolbászok rajongója lévén ez a specialitás
rögvest befészkelte magát az agyamba s nem hagyott nyugodni, egészen keddig,
amikor is végre leteszteltem. (A Hold utcai csarnok felújítása miatt másfél
hete egyszer már lukra futottam, akkor nem üzemelt a Kolbice-egység.)
A kissé még mindig felújítás alatt lévő piacon sok az üres
üzlet, de a Kolbice már üzemel! Kérek egyet. 3-4 perc, amíg megsülnek a kolbászok.
A szezámmagos tölcsérbe mustárt és kecsöpöt kérek – konzervatív kolbászevő
vagyok – a 100 forintért választható extra „feltéteket”, mint sülthagyma,
párolt káposzta, cheddaros sajtöntet – kihagyom.
A tölcséremben 3-3 bajor illetve hagyományos magyar
kolbászka gőzölög. Hüvelykujjnyi hosszúak és vastagok. A magyarosba bököm a kis
nyársat, amit adtak hozzá. Elég jó az állaga, roppan, nem esik szét. Nincs
agyonfokhagymázva, mint a henteseknél kapható, ez teszi abszolút nyugat-kompatibilissé.
A bajor kolbász sem túlfűszerezett, kifejezetten finom és jó
az állaga ennek is.
Eztán következik a tölcsér. Hát erről csak
szuperlatívuszokban. Kicsit féltem tőle, hogy ez lehet a gyenge pontja a találmánynak,
félelmem azonban teljesen alaptalan volt, sőt, a tölcsér az egyik legjobb dolog
egészben. Még akkor is, amikor már nincs kolbász, mert a kolbászkák zsírjával átitatott
kecsöpos-mustáros pékáru magában is remek. Csak a legvégét hajítom ki, amiben
már elviselhetetlenül koncentrálódik a két szósz.
A Kolbice igazán jó ötlet. A tölcsér valóban megkönnyíti a
mozgás közben való evést – bár ez állítólag egészségtelen. Nem nehéz kaja
köszönhetően a fűszerezésnek és a tölcsérnek. És minden bizonnyal
továbbgondolható.
Sok negatív észrevétel nem érheti a Kolbice-t részemről,
azonban 990 forintos árával, nekem egy kicsit drága ahhoz, hogy rászokjak,
illetve a 6 helyett 7 kolbászkát simán elbírna a tölcsér.
Ha osztályozni kellene, 8 pontot mindenképp megérdemel a
tízből!
Hajrá Kolbice!
fotó: Kolbice fészbúk
