Cvájundfünfcigtauzend cusauer

Ha már Berlinben voltam egyértelmű volt, hogy megnézem a Herthát az Olimpiai Stadionban.

Matchday. A város kék-fehérben.

Dárdai és Király miatt - de inkább Dárdai miatt - mindig drukkoltam a Herthának, mezgyűjteményemnek is egy Hertha-mez az első darabja, amit Hollai Olivér barátom szerzett nekem még a kétezres évek elején. Amikor a berlini utat terveztem, kinéztem, hogy mikor játszik otthon a csapat. Szerencsére úgy állt a Berlin a meccs előtt, hogy pontszerzés esetén biztosan feljutnak az első osztályba.

Miki előre megvette a jegyeket - 16 euro per kopf - és mint a helyszínen kiderült, ugyan véletlenül, de a legjobb helyre, a berlini tábor, az Ostkurve fölötti lelátóra.
Már a metróból kilépve hallottuk a kórust, ami elképesztett bennünket, és előrevetítette mi vár majd ránk a stadionban.
Hogy más focivilágba csöppentünk, mint az otthoni, azt nemcsak az elképesztő hangulat mutatta, hanem a stadion kertjében felállított Carlsberges standok, ahonnan egyliteres korsóba is csapoltak sört. (Persze visszaváltható korsóba, amiért 2 eurós letétet kellett hagyni. Ha visszaviszed, visszakapod.) Bár a meccs elkezdődött, azért csak vettünk egyet-egyet.

Literes korsóból vedelni a sört

A tábor közvetlen közeléből néztük a mérkőzést, ami egyáltalán nem volt élvezetes, viszont a drukkerek olyan hangulatot teremtettek, hogy már azért megérte. A vezérszurkoló szavára, hol tapsolt, hol ugrált, hol sálat lóbált a mintegy huszonötezres Ostkurve. Alattunk hullámzott, énekelt és tombolt a kék-fehér had.

A szünetben aztán - ahogy Miki megjósolta - megjelentek a sörutánapótló emberek. Nagy tartállyal a hátukon járták a lelátót, és abból pótoltak annak, aki kérte. Elképesztő!

Hiába volt uncsi a meccs, mégis volt katarzis a végén, ugyanis a 85. percben egy Lasogga nevezetű játékos bepofozott egy kapufáról visszapattanó labdát. Akkor őrültek meg csak igazán a derék berliniek. Én sem bírtam, úgy üvöltöttem, mintha a San Mamésban láttam volna gólt.

Gól előtti pillanat. Beadás, kapufa...TOR!

A csapat nyert, bár van még hátra pár forduló biztosan feljutnak. A bajnoki cím még nincs meg, de ez már nem is annyira érdekes a haupstadt lakóinak. A lényeg az Bundesliga 1.!

Hiába voltam beteg hatott rám a tömegpszichózis

Másnap igen jót szórakoztam az újságok vezércikkeinek címein és alcímein, bár nem értek németül, ezek az egyszerű mondatok azért mennek. Pár "értékes" darab: "Nie mehr zweite liga", "Bierdusche für trainer Luhukay", "Kleine autokorso der fans, grosse Stimmung bei Team" vagy csak egyszerűen "Ertsklassig".

Hatalmas volt német meccsen lenni. Teljesen más, mint egy spanyol mérkőzés, ahol a játékosok inkább kiszolgálják a közönséget - ha kiszolgálják - ellentétben a németekkel, ahol a közönség tényleg tizenkettedik ember.

A Hertha-Sandhausen mérkőzés biztosan életem egyik legnagyobb futballélménye! Itt egy a gólról készült felvétel. Talán ebből érthető miért.

Fotók: Miki357