2013. március 23., szombat

Wolfgang Stark

Wolfgang Stark.


Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark.Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark.
WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. WOLFGANG STARK. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark. Wolfgang Stark Wolfgang Stark. Wolfgang Stark!

2013. március 21., csütörtök

Berlin, Bélavár, Bilbao

Sűrű tavaszom lesz április közepétől május közepéig.

  
A Budapest-Berlin-Budapest-Bélavár-Budapest-Bilbao tengely mozgok majd április 18-tól, május 13-ig.
Öt napon át Miki357 és kedves családja vendége leszek Berlinben. Rákövetkező pénteken megyünk Gővel és Galambérral a horvát határ közelébe, Bélavárra rablózni. Eztán két héttel meg elmegyek Bilbaóba, hogy még egyszer, utoljára a régi San Mamésban nézzem meg az Athletic Bilbaót. (Jövőre már az új stadionban harcolnak majd az oroszlánok.)
Szóval alig egy hónap alatt rengeteg élményt gyűjtök majd, lesz gördeszkázás, foci, horgászat, nyilván mindhárom út alkalmával nagyokat fogok enni, úgyhogy kaja is. Blogom alcímét igyekszem majd a témába vágó bejegyzésekkel erősíteni.
Nagyon kíváncsi vagyok Berlinre, csupa jót hallottam róla olyanoktól, akiknek adok a szavára. (Legutoljára Lisszabonban voltam ajánlásra és nem bántam meg!) Ahogy néztem elég jó spotok vannak a városban és Flo Schneider és Sztanek Laci személyében lesz két deszkás-kalauzom is. Hertha meccs meg alap az Olimpiai Stadionban. (Direkt úgy megyek, hogy otthon játszanak...)
Bélavárra egy éven belül negyedszerre megyünk, csukák, sügerek és nem utolsó sorban nagy pihenés reményében. Jó kaják, jó borok, jó társaság és a rekeszizomgörcs garantált. Fogás nem feltétlenül, de minden megteszünk!
Bilbao. Na az nem piti lesz. Írtam a bilbaói havernak, Egoitznak, akivel Prágában néztük együtt a Sparta-Athletic meccset, hogy mennék május közepén. Várnak, tudok nála pecózni, szereznek nekem jegyet, és elvisznek mindenhova. A helyiek, az azért nem rossz.
Szóval így. 
Bzzzz...tavaszodik....  
     

2013. március 14., csütörtök

Kíváncsi hallgatók

Történt a minap, hogy egy meghívásnak eleget téve, a Műszaki Egyetemen, kommunikáció mesterszakosoknak tartottam "előadást" szubkulturális gazdaságok órán, természetesen gördeszkázásról.

A kiadvány hiteléül. Boardslide, 2004, Németország


Az egész onnan ered, hogy kábé két éve, bizonyos Kacsuk Zoltán, Kacsa, interjút készített velem készülő szakdolgozatához, amelynek egyik fő oszlopa a gördeszkás kultúra. Úgy gondolta, hogy szubkulturális gazdaságok is órán érdekes lehet a gördeszkázás, így összehozott a "kulturális iparágak specializáció" témavezetőjével, Barna Emíliával. 
Rövid egyeztetés alapján azokról a gördeszkázás dolgokról kellett beszéljek, amikben részt veszek. Az Offline, a Deszkás Piknik, a 7Réteg lett tehát a bő órás diskurzus alapja. Ezekről magyaráztam - sokszor rám jellemző módon csapongva - és ezekről kérdeztek a kíváncsi hallgatók. Beszélgettünk mindenféléről, ami érinti a témát, az önkormányzatok hozzáállásától kezdve, a deszkás-longboardos ellentéten keresztül, egészen a deszkás cipők mibenlétééig.  
Nem igazán tudtam mire számítsak, voltam már hasonló órán más egyetemen is, az annyira nem jött be. Ez annál inkább. A BME-n úgy tűnt, "open-minded" volt hallgatóságom; kérdeztek és válaszoltam, és közben számomra is érdekes összefüggéseket találtam. Arra is rájöttem, hogy a mintegy másfél tucat fő ideális méretű közönség. (Pár ember előtt nagy a pofám, tudok szónokolni, okoskodni, de a Deszkás Piknikes eligazítások alkalmával azért van gombóc a torkomban több száz fő előtt,  a 15-20 fős csoport pont jó.)

Kevesebb embernek szívesebben osztom az észt


Jó lenne, ha ilyen kiscsoportos foglalkozásokon az egész lakosságnak magyarázhatnánk/nék a gördeszkázásról. Talán jobban megértenének, elfogadnának. Remélem a srácoknak hasznos volt az óra, én abból a szempontból mindenképpen pozitívan értékelem a találkozót, hogy tizenegynéhány értelmiségi ezentúl biztosan másképp néz a gördeszkásokra. Ismerősen cseng majd nekik a 7Réteg és a Deszkás Piknik név.
(Hogy a 7Réteg facebook oldalát újabb csinos követő találta meg, már csak hab a tortán...) 

Nagyon bejön a tendencia, hogy az emberek - főként a fiatal értelmiségiek - számottevően érdeklődnek a gördeszkázás iránt. Szakdolgozatok és előadások témái lettünk, miközben aktív gördeszkások vállnak értelmiségivé: újságírók, szociológusok, tanárok és mérnökök lesznek. Így lehet/lesz egyre elfogadottabb - itthon is - ez a gördeszkázás nevezetű "szubkulturális gazdaság".  

fotók: Miki357 és Orosz Bálint

2013. március 13., szerda

Várhidi Péter bajusz nélkül!

Bréking nyúz. Várhidi Péter a magyar futball kikezdhetetlen szakembere levágatta híres bajszát!

No more bajusz!

A kedd esti Barca-Milán mérkőzésbe az első félidő vége előtt kapcsolódtam be, és a szünetben döbbenten láttam, hogy stúdióban ülő feddhetetlen szakember, magyar bajnok edző, korábbi szövetségi kapitány Várhidi Péter elhagyta arca ékességét, azaz a bajszát. (Üvöltve röhögtünk fel öcsémmel.)
A neves tréner fizimiskája így alaposan megváltozott, eddig leginkább egy taxisszakszervezet ellenőrző-bizottsági tagjára emlékeztetett, most mintha Mátyás király csatlósa volna, pláne, hogy hajkoronája a minden eddiginél rendezettebbek tűnt.
Korábban is pellengérre állítottam Sport 1 szakértőt, akkor Hegyi Ivánba martam:  hogy miért ragaszkodnak ezekhez a formákhoz a csatornánál, az rejtély. Várhidi azért érdemel nagyobb marást, mert az amúgy is kevéssé hiteles magyar foci egyik leghiteltelenebb figurája. A hazai labdarúgás állapotait remekül jellemzi, hogy Várhidi szövetségi kapitány lehetett - a Wikipédia vonatkozó szócikke alapján 2007-ben a magyar újságírók az év edzőjévé választották, te jó ég! 
A mester mindeddig egyetlen bajnoki címét olyan élvezhetetlen játékkal szerezte, hogy H.O. barátunk - akinek tiszteletből csak a monogramját írom, nehogy kikezdjék sötét múltja miatt - Újpest szurkolóként csak akkor nem járt a lilák meccseire.

epilógus: 
Gondolkoztam, hogy megérdemel-e Várhidi Péter egy címkét, taget. De nem. Az ilyen alakok nem érdemelnek címkét a blogon. Ezért kapják a hasonszőrű fazonok és történeteik a "magyarfoci" címkét. 
   

2013. március 11., hétfő

Dávid és Góliát egy csapatban

Gorka Iraizoz és Iker Muniain szállította az újabb fontos győzelmet a San Mamésban.

Gorka a védelem alappillére

Annyiszor volt már pechünk ebben a szezonban, hogy igazán kijárt már Fortuna kényeztetése. Kár lenne tagadni, az elmúlt két fordulóban, a két nagyon fontos 1-0-ás győzelem során szerencsénk volt. Mondhatni "Fortuzoz"-unk volt, mert néha a szerencse, néha Gorka parádéi, néha mindkettő kellett ahhoz, hogy gól nélkül hozzuk le a meccseket.
Az első félidőben kifejezetten szépen játszottunk, az egyik legjobb nulla-nullás félidő volt, amit valaha láttam. Mindkét kapu előtt alakultak a helyzetek, sőt Ibai mesteri szabadrúgása a kapufán csattant.
A második 45 perc aztán Valencia rohamokkal kezdődött, folyatódott, majd ért véget. Csak közben beállt a Kicsi, és bevágott egy lecsorgót - figyeltétek Aduriz hogy sarkazta középre a labdát? - és első góljával a szezonban eldöntötte a meccset. Akarom mondani a meccset igazából Irazoz parádéi és Soldado ég bevágott labdái döntötték el. Meleg volt a pite a végén, az tuti.

Nézzétek, tudok gólt lőni!


Sebaj, győzelmet nem kell megmagyarázni, és ami a legfontosabb kicsit elhúztunk a kiesőktől. Most lendületben kellene maradni, meglepetést okozni  vagy pontot szerezni Madrilban, a Getafe otthonában, otthon megütni a Granadát és akkor nyugodtabban kanyarodhatnánk rá a Sevilla-Real-Depor-Barca quartettre.

képek: athletic-club.net

2013. március 4., hétfő

Hatpontos győzelem

Úgy hiányzott ez a győzelem, mint egy falat kenyér!

De jó ezt látni, pláne három ponttal a zsebben


Szégyenlem magam, de pénteken este azért ültem a tv elé, hogy kiszurkoljam a Zaragoza vereségét, szombaton délután meg a Deporét. És nem azért mert utálom őket - a Zaragozát sosem szerettem, ellentétben a Deporral, szeretném ha a galíciaiak bennmaradnának, csak ne az Athletic kárára - hanem mert csapatom olyan rosszul szerepel, hogy tizenegy-két fordulóval a bajnokság vége előtt igenis számolgatnia kell a Bilbao-drukkereknek, miként nem esik ki a csapat a Primerából.
Szombat este aztán, sovány, szerény egygólos győzelmet arattunk Pamplonában. Egészen a 63. percig örültem volna a nulla-nullának, amikor is a csapat lemásolta Ibai, múlt héten a Soci ellen szerzett gólját - ezúttal ő adta a tanári labdát, amit Susaeta (a 250. hivatalos meccsén) bevágott. Addig azonban szinte gyomorgörcsöm volt, Iraizoz parádézott a kapuban és bizonyította, hogy ő az Athletic első számú kapusa. Az első félidőben szinte ő tartotta a csapatot. Nem játszottunk szépen, Susaeta találata előtt épp azon gondolkodtam volt-e ilyen gyenge valaha a jobboldalunk, Llorrente megint kihagyott egy százszázalékos ziccert, és egyáltalán nem értem, hogy miért nem lövünk távolról. Ander meg Ibai szokott néha próbálkozni, más nem igazán.

                                                         Mesteri kapásgól, mint a múlt héten

A gól után még sokkal jobban izgultam, ennyire bizonyára tavaly tavasszal utoljára, de megcsináltuk, hiába menetelt az Osa az előző öt forduló alatt. Végre volt egy kis szerencsénk és ezúttal nem balekoltunk, mint annyiszor az elmúlt meccseken. Valamint harmadszor az idényben nem kaptunk gólt. Amikor a bíró lefújta, olyan feszültségtől szabadultam meg, hogy két sörtől a fejem tetejére álltam és a valenciai rangadó alatt már belülről néztem a szemhéjamat.
Persze ez a győzelem csak akkor ér valamit, ha ezen a héten legalább pontot szerzünk a Valencia ellen. Közhely ugyan, de ez most tényleg így van esetünkben. A biztonsághoz szükségünk van legalább tizenöt pontra - Bielsa a forduló előtt arról beszélt, hogy még húszat szeretne - és bár most három nyerhető(?) meccsek jönnek, utána a Real, Depor, Barca trió következik.
Vasárnap az Athletic B legyőzte az Amorebietát így már csak két pontra van a ez első helytől a harmadosztályban. (Pár részlet, adat és érdekesség a magyar szurkolói oldal chatboxában Tamástól.)
Ami viszont bizonyos. Szurkolói csoportunk nem nézhet együtt meccset, amíg be nem biztosítjuk elsőosztályú tagságunkat. Ugyanis ha együtt nézünk meccset, mindig kikapunk...